Európai kitekintés

Az úgynevezett „határhatás” káros hatásának leküzdése érdekében az Európai Unió és tagállamai 1990-ben létrehozták az INTERREG-programokat. A továbbra is fennálló „intézményi űr” kérdése azonban az évek során jelentősen hátráltatta ezen együttműködések tényleges politikai hatását. E probléma megoldása érdekében végül 2006-ban elfogadták és 2013-ban módosították az Európai Területi Társulás (ETT) rendeletet, amely azóta átfogó intézményi keretet biztosít a határon átnyúló együttműködéshez. A rendelet elemzése és a különböző monitoringjelentések átfogó értékelése révén két különleges hozzáadott értéket lehet azonosítani. Először is, miközben a nemzeti kormányok továbbra is a regionális határon átnyúló kormányzás kapuőreiként maradnak, az EGTC lehetővé teszi tagjai számára, hogy kihasználják az együttműködéshez újonnan biztosított nemzetek feletti jogi és intézményi keretet. Ugyanakkor intézményi rugalmasság és különböző diverzifikációs lehetőségek valósulnak meg a szakpolitikai és politikai dimenziók tekintetében, ami lehetővé teszi innovatív és helyalapú területi együttműködési struktúrák létrehozását. A cikk központi következtetése, hogy az ETT-rendelet hozzáadott értéke ellenére ez az eszköz nem jelent csodaszert a regionális határon átnyúló kormányzás tekintetében. Az együttműködés továbbra is elsősorban a tagok egyéni elkötelezettségén múlik, hogy fenntartható eredményeket hozzanak létre.