Európai kitekintés

Az elmúlt évtizedben az európai regionális politika jelentős változásokkal szembesült, amelyek jellemzője a helyalapú megközelítés bevezetése a Barca-jelentéssel. Az európai területi együttműködés (ETC) egyik legjelentősebb változása, amely feltehetően ezt a változást tükrözi, a makrorégiók kialakulása, amelyek dinamikája még csak most kezdi befolyásolni a politikai döntéshozatalt. E tanulmány célja, hogy a makroregionális együttműködés jellemzőinek azonosításával elemezze az ETC kortárs stílusait a helyalapú narratíva alapján. A Duna-, az Alpok- és az Északi-tengeri régióban végzett empirikus vizsgálatokra támaszkodva a tanulmány rámutat, hogy az érdekeltek elsődleges indoka a részvételre a napirend meghatározásának lehetősége, valamint az a szándék, hogy változásokat idézzenek elő a vitákban és más érdekeltek befolyásában. A tanulmány fő tanulsága az, hogy a makroregionális tapasztalatok a viszonylag erős érdekelt felektől való döntő függőséget mutatják. A „stakeholder-alapú” kifejezéssel a tanulmány felhívja a figyelmet az érdekeltek bevonásának fontosságára az európai konzultáció ezen új formáiban. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az európai regionális politikákkal kapcsolatos megközelítések koncepcióinak egyértelműbben el kellene ismerniük az érdekelt felek közötti regionális különbségeket, és kiemeli, hogy jobban el kell ismerni a politikai átláthatóságra és a napirendek meghatározásában a relatív hatalomra gyakorolt hatásokat.