Európai kitekintés

A kormányzás régóta igazi kihívást jelent az Európai Unió számára (COM (2001) 428 végleges, fehér könyv az európai kormányzásról). A területi kohéziónak az EU-Szerződésbe való beemelésével (Lisszaboni Szerződés, 2009) a területi kormányzást is jelentős tétnek tekintették (Barca-jelentés, 2009). A területi kormányzás kétféleképpen értelmezhető: a területek kormányzása (hogyan szerveződik egy terület) és/vagy a kormányzás területi dimenziója (utalva a kormányzás tágabb megértésére, és arra, hogy ez a nagyobb perspektíva hogyan integrálja a területi dimenziót – vagy sem) (ESPON 2006, 2 3 2 jelentés a területi kormányzásról). Mindkettő legalább két szempontot foglal magában: a) a jogi, intézményi keretet, amelyben megvalósul, b) az informálisabb alapokon nyugvó kormányzási szervezetet. Ebben a cikkben ezeket a különböző utakat kívánjuk megvizsgálni, különös tekintettel a területi együttműködés megszervezésének új európai jogi eszközére: az Európai Területi Társulásra (EC1082/2006), és különösen arra, hogy ez az eszköz milyen lehetőségeket kínál az EU területén a gyümölcsöző kormányzáshoz. A TERCO jelentéshez (ESPON 2013) végzett munkánkat tovább fejlesztve először az európai területi társulási jelenlegi megvalósítására és az előtte álló kihívásokra koncentrálunk. Ezután a meglévő ETT-k által bemutatott kormányzási intézkedések széles skálájára, az eszköz hozzáadott értékére és azokra a jövőbeni kihívásokra összpontosítunk, amelyekkel szembe kell néznie. Végül levonjuk a következtetést az ETT-eszközben rejlő lehetőségekről a gyümölcsöző területi együttműködésre, szem előtt tartva, hogy nem lehet őket egy kaptafára húzni (Barca, id), és hipotézisünk az, hogy nincs univerzális – sem európai – „legjobb modell” a kormányzásnak, hanem a „folyamat” legjobb modellje – beleértve néhány alapvető előfeltételt –, amelyet időhöz és helyhez kell igazítani.