CESCI

Az Európai Területi Társulás (ETT) „alapító atyái” egy olyan eszközként tekintettek az ETT-re, amely határon átnyúló, transznacionális vagy interregionális programokat és projekteket menedzsel. A tanulmány célja, hogy megvizsgálja az ETT-eszköz értelmezésében azóta bekövetkezett változásokat.

A tanulmány első része bemutatja azt a politikai és szabályozási környezetet, amelyben az eszköz létrejött, ezzel áttekintést adva az eredeti értelmezést meghatározó diskurzusról. A második rész bemutatja, hogy a helyi és regionális szereplők, a Rendelet alkalmazói miként értelmezik az eszközt. Egyértelműen látszik, hogy ezek nem mindenben egyeznek meg az eredeti értelmezési szándékokkal.

Az ETT-ket inkább többfunkciós szervezeteknek szokás tekinteni, amelyek a területiségnek egy új megközelítését valósítják meg, integrált, határon átnyúló beavatkozások segítségével. A tanulmány a társulások alábbi meghatározó sajátosságait emeli ki: a határon átnyúló integrációban játszott szerepük, a rugalmasságuk, alkalmazkodóképességük és a határtérség képviseletében rejlő potenciáljuk.