Európai kitekintés

Az Európai Unió egyre inkább egy osztatlan kontinenssé válik, ahol a területeknek határok nélküli gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokkal kell szembenézniük, miközben továbbra is hagyományos intézményi határokon belül kormányozzák őket. Az integráció felveti a különböző térségek közötti integráció kérdését, míg a területi kohézió a Lisszaboni Szerződés szerint az Unió új célkitűzése lett. A térségek közötti, határon átnyúló és a különböző intézményi szintek közötti együttműködés meghatározó jelentőséget nyert, az új funkcionális térségek számára a többszintű kormányzást biztosító megoldásként.

Az európai területi társulást (ETT), az 1082/2006 Rendelet által létrehozott új jogi és kormányzási eszközt eredetileg a többszintű kormányzás és a „határon túlmutató” együttműködés új szintre emeléseként tekintették. Három évvel a rendelet elfogadása után számos ETT jött már létre, és készülőben vannak újak is. Annak ellenére, hogy a korai szakaszban vannak, ezek az új kezdeményezések érdekes dinamikát generálnak az intézményközi határon átnyúló partnerségek átalakításával és egy új együttműködési földrajz létrehozásával. Azonban a bevált gyakorlati partnerségek népszerűsítése egy átfogóbb európai politikát igényelne.

A cikk megvizsgálja a lehetséges intézményi ösztönzőket, például az Európai Bizottság és az ETT-k közötti együttműködés „szerződésesítését”. Ezek a társulások valóban a többszintű határon átnyúló együttműködés új kormányzási „szerződései”, amik a helyi fejlődés és a mélyebb európai integráció kreatív motorjaivá válhatnak. Mindez gondolatébresztőként szolgálhat a 2013 utáni uniós politikához és költségvetési csomaghoz.