Egyes magyar ETT-kre vonatkozó szakirodalom

Az dolgozat hozzájárul az európai többszintű kormányzással foglalkozó szakirodalomhoz és a határvidékekkel foglalkozó szakirodalomhoz a helyi határon átnyúló politikai döntéshozatal mechanizmusainak vizsgálatával. Egy típusú szereplő, az önkormányzatok motivációjára, részvételére és interakciós mintáira fókuszál, amelyek az intézményesített határon átnyúló együttműködés gerincét alkotják Európában. Mivel az önkormányzatokat, különösen a kis önkormányzatokat, gyakran elhanyagolták a kutatók, és inkább a regionális szerveket vagy a nagyobb városokat képviselő szereplőkre fókuszáltak, azt gondolom, hogy ha nagyobb figyelmet fordítunk hozzáállásukra és viselkedésükre, jobban megérthetjük a gyakran eurorégióknak nevezett intézmények funkcióinak és teljesítményének eltéréseit.

A dolgozat a társadalmi tőke fogalmát használja (Coleman értelmezése szerint (1990)), és két konkrét kérdéssel foglalkozik: 1) Az önkormányzatok miért és hogyan vesznek részt a határon átnyúló együttműködési intézményekben (eurorégiók) és hogyan kommunikálnak? (2) Képezhetnek-e a motivációs, részvételi és interakciós minták társadalmi tőkét, amely befolyásolja az eurorégiók működését és teljesítményét? A dolgozat egy több, mint 200 interjúból álló széles adatkészletre támaszkodik. Az alapot 136 interjú adja hat, három országhatár mentén elhelyezkedő eurorégió politikai képviselőivel (polgármestereivel) és szervezeti képviselőivel (elnökökkel és menedzserekkel), amelyek nem jelentenek akadályt a kulturális-nyelvi, a gazdasági fejlődési vagy a politikai-adminisztratív különbségek szempontjából, (Magyarország/Szlovákia, Svédország/Norvégia és Ausztria/Németország), ezáltal tartalmaznak egy állandó fontos tényezőt, amely befolyásolhatja az eredményt.

Az adatok elemzésénél vegyes módszeres megközelítést alkalmaznak, ötvözve a minőségi elemzést a társadalmi hálózatok elemzésével. Az eredmények kimutatják, hogy a helyi önkormányzatok motivációja az eurorégióhoz való csatlakozásra és a tagság fenntartására gyakrabban normatív, mint instrumentális tényezőkön alapszik. Sűrű részvételi és kommunikációs minták, amelyek a társadalmi tőke jelenlétét jelzik, nem egyértelműen kapcsolódnak a határon átnyúló együttműködés magas intenzitásához, de ahhoz, hogy az eurorégiókat saját tagjai kedvezően értékeljék, a társadalmi tőke számít mind a csoporton belül (belföldön), mind a csoportok között (transznacionálisan). Az önkormányzatok közötti együttműködés olyan erőforrás, amely fontos szerepet játszik mind az euroregionális formáció idején, mind később annak működésében, és a határ egyik oldalán lévő sűrű kommunikációs hálózatok kapcsolódnak ahhoz, hogy a tagok mennyire aktívak és elkötelezette az euroregionális szervezetben. Emellett a normatív motiváció hasznosabb a társadalmi tőke megteremtését illetően, mint az instrumentális motiváció; különösen a támogatások által vezérelt elvárások vezethetnek eredmény-legitimitási problémákhoz, ha nem teljesülnek.

A dolgozat ezért azt állítja, hogy a csoporton belüli társadalmi tőke magas szintje előfeltétele a csoportok közötti társadalmi tőke magas szintjének. Nem találtak azonban olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná azt az elvárást, hogy a csoportok közötti magas szintű társadalmi tőke határon átnyúló kommunikációs formában összefüggésben van a magas szervezeti teljesítménnyel határon átnyúló együttműködési intenzitási formában. Bár a társadalmi tőke továbbra is fontos lehet az euroregionális működés és a hosszú távú teljesítmény szempontjából (nagy eséllyel fokozza a szervezeti túlélés esélyét), nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy hatása lenne arra a rövid időtartamra, amelyen belül a legtöbb eurorégió eddig működött.